Amit látsz
A pad egyetlen 50 mm-es objektívet tart, amelyet a sín mentén szétszedtek, így az üvegcsoportjai és a sárgaréz helikoid látszanak ahelyett, hogy a tubusban rejtőznének: a hátsó csoport a bajonettnél, az írisz a csoportok között, az első csoport a helikoidon lovagolva. Húzd a fókuszgyűrűt (vagy tekerd a konzol tárcsáját), és a helikoid befelé vagy kifelé csavarja az első csoportot. Válassz f/2-t, f/5.6-ot vagy f/16-ot, és az írisz kinyitja vagy összehúzza az áthaladó fénykúpot. Váltsd az objektívet Összerakottra, vagy nyomd meg az X-et, és az alkatrészek visszacsúsznak egyetlen tubusba.
Az objektív előtt egy rácsos üveglap áll a valódi fókusztávolságban, és egyenesen átvág egy kis diorámán: egy 37 cm-re lévő fenyőn, egy 55 cm-re lévő faházon és egy 95 cm-re lévő hegycsúcson, ez a három megálló, amelyre az Előtér, Középtér és Háttér gombok ugranak. Az objektív mögött, a sín másik végén a sugarak a szenzor saját mattüvegére érkeznek. A kép, amit mutat, fejjel lefelé áll, ugyanúgy, ahogy egy valódi objektív mindig vetíti, mielőtt egy tükör vagy képernyő visszafordítja neked a helyes irányba.
A vezérlők tetején a Jelenet kapcsoló ugyanezt az objektívet két további témára irányítja, mindegyiknek megvan a maga tanulsága: egy kutya portréja, ahol az éles tartomány nagyjából egy centiméter mély, és egy kikötő alkonyatkor, ahol minden életlen fény bokeh-golyóvá változik.
Az élességi sík sík, nem pont
Egy objektív egyszerre csak egy távolságot tud valóban élesre állítani. Az ezen a távolságon lévő pontból érkező fény kúpként hagyja el az objektív hátulját, amely pontosan a szenzoron záródik pontba. Bármi, ami közelebb vagy távolabb van, a szenzor előtt vagy mögött záródik pontba, így mire az üveghez ér, már újra kinyílt egy kis koronggá. Ezt rajzolja a ragyogó rács a padon: nem egy elmosódott tartományt, hanem egyetlen lapos síkot, amely ott vágja át a jelenetet, ahová a fókuszgyűrű teszi. Mindaz, ami a síkon van, pont. Mindaz, ami rajta kívül, korong, és a korong annál nagyobb, minél messzebb van a síktól bármelyik irányban.
Miért ilyen vékony az éles tartomány közelről, és hogyan nyitja ki a rekesz
Fókuszálj a fenyőre 37 cm-en, állítsd a rekeszt f/2-re, és az elfogadhatóan élesnek látszó tartomány nagyjából 36,7 cm-től 37,3 cm-ig terjed: alig fél centiméter mély. Zárd le f/5.6-ra, és nagyjából 36,3-37,8 cm-re nő, körülbelül 15 mm-re. Zárd le tovább f/16-ra, és körülbelül 34,9-39,3 cm-ig nyúlik, közel 44 mm-ig, ez nyolcszorosa az f/2-nél ugyanarról a helyről kapott tartománynak. Ez az egész trükk a makrófelvételeknél és a termékfotózásnál a lezárás mögött: az objektív nem változott, csak az áteresztett fénykúp szélessége, és egy keskenyebb kúp több távolságot tűr a sík két oldalán, mielőtt a korongja elég nagyra nő ahhoz, hogy észrevedd.
A távolság ugyanezt a munkát végzi a rekesz megérintése nélkül. Mozgasd a fókuszpontot a 95 cm-re lévő csúcsra, és még f/2-nél is körülbelül 4 cm mély az éles tartomány, nagyjából hétszer olyan mély, mint amit ugyanez az f/2 adott 37 cm-en. Semmi, ami ilyen közel van egy objektívhez, nem fog úgy viselkedni, mint valami 95 cm-re, akármilyen rekeszt választasz.
Használd mindkettőt egyszerre, és a változás drámai. Fókuszálj a 95 cm-re lévő csúcsra, zárd le f/16-ra, és az éles tartomány nagyjából 81 cm-től 114 cm-ig tart, körülbelül 32 cm mély: közel hatvanszorosa annak a fél centiméternek, amivel 37 cm-en és f/2-nél kezdtél. A padon a vékony üveglap mély blokká dagad a hegy körül.
Mit jelent az „elég éles”
A mélységélesség valójában nem határvonal, hanem megítélés kérdése, számmá téve. Ez a pad akkor tekint egy korongot elfogadhatóan élesnek, ha kisebb a szenzor szóródási körénél, amelyet itt a szabványos 43,27 mm-es full frame átló 1500-zal osztott értékének veszünk, ez a szenzoron körülbelül 0,029 mm. Ugyanezt a konvenciót használja a Mélységélesség-kalkulátor is, így a két eszköz sosem vitatkozik azon, hol ér véget egy tartomány.
Ezt a megítélést magán a padon is nyomon követheted. Fókuszálj a fenyőre f/2-nél, és az 58 cm-rel hátrébb lévő csúcs körülbelül 2,4 mm átmérőjű korongként érkezik a szenzorra, ez nagyjából a képszélesség 6,6%-a: elég puha ahhoz, hogy első pillantásra háttérelmosódásnak látsszon. Zárd le f/16-ra a fókusz érintése nélkül, és ugyanaz a csúcs körülbelül 0,3 mm-re zsugorodik, a képszélesség 1%-a alá. Ez még mindig a szóródási kör tízszerese, ezért a pad továbbra is az éles tartományon kívül tartja: most már egy tiszta hegy, nem egy maszat, de láthatóan lágyabb, mint a fenyő.
Miért éles az orr és miért puha a szem
Válts a jelenetet Portréra, és az objektív egy kutyára néz, elég közelről ahhoz, hogy kitöltse a képet: az orra hegye 45 cm-re, a közelebbi szem 50 cm-re, a távolabbi szem 53 cm-re. Ezen a távolságon egy 50 mm-es objektívnek f/2-nél szinte semmi tartaléka nincs. Fókuszálj a közelebbi szemre, és az éles tartomány körülbelül 49,5 cm-től 50,5 cm-ig terjed: nagyjából egy centiméter mély, egy olyan arcon, amely az orr hegyétől a távolabbi szemig 8 cm mély.
Az orr a kép legközelebbi és legkiemelkedőbb része, ezért könnyű rá fókuszálni. Fókuszálj az orrra, és az éles tartomány körülbelül 44,6 cm-től 45,4 cm-ig tart, egy centiméter alatt, mindkét szemmel mögötte. A közelebbi szem körülbelül 0,31 mm átmérőjű korongként érkezik a szenzorra, ez majdnem tizenegyszerese a 0,029 mm-es szóródási körnek, a távolabbi szem pedig 0,47 mm-es korongként, tizenhatszorosaként: éles orr és két puha szem, a szem pedig az első, amit bárki néz. Még az f/16 sem menti meg: ha a fókusz az orron marad, a tartomány körülbelül 48,6 cm-nél ér véget, még a közelebbi szem előtt.
Tedd a fókuszt a szemre, és a kép megfordul. A közelebbi szem lesz a pont, az orr pedig, 5 cm-rel előtte, a 0,31 mm-es korong. A távolabbi szem, 3 cm-rel hátrébb, f/2-nél még mindig 0,16 mm-es korongként érkezik, ez több mint ötszöröse a szóródási körnek, így az egyik szem éles, a másik csak majdnem. Ez általában a jobb fotó: a puha orr mélységnek hat, a puha szem mellétalálásnak. Hogy mindkét szem éles legyen, fókuszálj közéjük, 51,5 cm-re, és zárd le f/5.6-ra: az éles tartomány most 50 cm-től körülbelül 53,1 cm-ig tart, 3,1 cm mély, mindkét szem beleesik (a közelebbi épphogy), az orr pedig puha, 0,14 mm-es korong marad. A lezárás önmagában nem elég: f/5.6-nál, ha a fókusz még a közelebbi szemen van, a tartomány körülbelül 51,5 cm-nél ér véget, a távolabbi szem előtt. Közelről az számít többet, hová teszed az éles tartományt, mint az, mennyire teszed mélyre.
Nézd meg a padon: az élességi sík az orr hegyén, mindkét szem mögötte.
Honnan jön a bokeh
A bokeh ugyanaz a korong, csak könnyebb észrevenni. Minden fénypont, amely nincs az élességi síkon, korongként érkezik a szenzorra, és egy kicsi, fényes fény sötét háttér előtt lehetetlenné teszi, hogy ne vedd észre a korongot. Válts a jelenetet Kikötőre, egy kikötő alkonyatkor, és fókuszálj a hajóra 40 cm-en, f/2-nél: a 70 cm-re lévő lámpa, 30 cm-rel a sík mögött, körülbelül 1,5 mm-es korongként érkezik, a képszélesség több mint 4%-aként, a 110 cm-re lévő kupolánál lévő fény pedig 2,3 mm-es korongként, több mint 6%-aként. Ez a különbség egy fénypont és egy fénygolyó között.
A korong mérete két dologtól függ. Az első, milyen messze van a fény az élességi síktól. Fókuszálj inkább a lámpára, és a lámpa ponttá zsugorodik, a kupolánál lévő fény, amely most már csak 40 cm-rel van a sík mögött, mindössze 0,7 mm-re terül szét, a hajó pedig, 30 cm-rel előtte, 1,4 mm-esre nő. A második a rekesz. A korong a nyílás kicsinyített képe, amelyen a fény átjött, ezért vele együtt skálázódik: ha a fókusz visszakerül a hajóra, zárd le f/16-ra, és a nyílás nyolcada olyan széles, mint f/2-nél, a lámpa korongja is: körülbelül 0,19 mm, a képszélesség fél százaléka körül. Már nem golyó, csak csillanás, és még mindig nem éles: a 0,19 mm több mint hatszorosa a szóródási körnek, ezért a pad a lámpát továbbra is az éles tartományon kívül számolja.
Az alakot is a rekesz adja. Kerek nyílás kerek korongokat ad; egyenes lamellákból álló írisz sokszöget, lamellánként egy oldallal. A padon lévő objektívnek hét van, ezért a korongjai teljesen nyitva szinte kerekek, és lezárva hétoldalúvá válnak.
Nézd meg a padon: a mattüveg a hajóra fókuszálva f/2-nél, a kikötő mögötte lévő fényeivel, amelyek koronggá váltak.
Fókuszsorozat és egymásra rakás
A konzol közepén lévő képernyő ugyanannak a jelenetnek öt képkockáját tartalmazza, egyre mélyebbre fókuszálva: 33 cm, 42 cm, 55 cm, 72 cm és 95 cm, mindegyik a kiválasztott rekesszel. Kattints egy képkockára, és az objektív arra a távolságra fókuszál újra. Ez a fókuszsorozat, amelyet a makró- vagy termékfotós valójában készít, amikor egyetlen rekesz sem tudja az egész témát az éles tartományba tenni anélkül, hogy a diffrakció úgyis mindent elpuhítana. Az egymásra rakó szoftver aztán minden képkockából csak a legélesebb részt tartja meg, és egyetlen képpé olvasztja össze, amely elölről hátulig éles, ahogy egyetlen expozíció sem tudná egyedül.
Honnan jön valójában az elmaradt élesség
Egy valódi fotózáson ritkán a matek romlik el. Egy autofókuszpont egy kerítésre zár a mögötte lévő arc helyett. Egy téma előrehajol azt a két-három centimétert, amennyi tartalma egy f/1.8-as portrénak van a fókuszzár és a zárkioldás között. Egy gép és egy objektív kicsit másképp gondolja, hol van a saját fókuszmotorja szerint az „élesben”, és minden képkocka egy kicsivel a szándékolt sík előtt vagy mögött landol. Ebből semmi nem jelenik meg utólag javítható elmosódott fotóként, csak egy megtartott képként, ami nincs meg, kilenc majdnem azonos képkocka mellett, amelyeken meg van.
Mennyi fény jut át
A rekesz az a lyuk, amelyet az írisz nyitva hagy. A fotósok fényértékben (rekeszben) mérik: egy teljes fényérték pontosan az előző fele annyi fényt enged be, vagy a következő kétszeresét. Az f-számok egyenletes közökben látszanak, f/2, f/2.8, f/4, f/5.6, f/8, f/11, f/16, de a fény a lyuk területével skálázódik, nem a szélességével, ezért 1 osztva az f-szám négyzetével esik. Ha f/2-ről f/16-ra zárod, hat teljes fényértéket, a fény nem a hatodára vagy nyolcadára esik: 1/64-ére. Nézd a mattüveget a pad szenzoroldali végén, miközben zárod az írist, és ezt látod: ugyanaz a lyuk, amely tágítja vagy szűkíti az éles tartományt, azt is eldönti, milyen világos a kép eleve, mielőtt a záridő vagy az ISO beleszólna.
A záridő és a mozgó rés
A záridő az, mennyi ideig gyűjtheti a szenzor a fényt. Húzd jobbra a záridő-csúszkát, és a mattüvegen a kép kivilágosodik, az idő minden megkétszerezésénél egy fényértékkel, és minden mozgó dolog elkezd elmosódni, élőben, mielőtt bármit elkészítettél volna. Nyomd meg az Exponálás gombot, és a pad síkredőnyös zárja lassítva fut, hogy lásd, hogyan dolgozik: két függöny halad át a képmezőn, az egyik kinyitja, a második pedig utána jön, hogy újra becsukja. Az 1/250 s-nál, a vakuszinkron-időnél lassabb zárnál az első függöny befejezi az áthaladást, mielőtt a második elindul. Ennél gyorsabban a két függöny együtt halad keskeny résként, a fényt végigpásztázva a képmezőn ahelyett, hogy egyszerre nyitná ki.
Amíg a zár nyitva van, a jelenet tovább mozog, és a pad az egész expozíciót rendereli, nem egyetlen pillanatot, így minden, ami mozgott, elmosódik: a kutya csóváló farka, a madár szárnycsapása, egy kikötőn átrepülő sirály. Ha kézben tartod a gépet, egy második fajta elmosódás rakódik rá, egy olyan remegés, amely túl kicsi ahhoz, hogy szemmel észrevedd, de elég nagy ahhoz, hogy elpuhítsa a fotót, minél tovább marad nyitva a zár. Az ökölszabály nagyjából egy per gyújtótávolság, a pad 50 mm-es objektívjénél körülbelül 1/50 s. A Focus Lab ad ehhez egy kis rugalmasságot, így a remegés 1/40 s-nál és lassabbnál kezd látszani. Kapcsold be az Állvány kapcsolót, és eltűnik, csak az marad, amit maga a téma csinál.
ISO: a hangerőt tekered, nem a fényt
A rekesz és a záridő is azt szabályozza, mennyi fény jut valójában a szenzorra. Az ISO nem: az utána jön, felerősíti a jelet, amit a szenzor már összegyűjtött, ahogy a hangerő feltekerése egy halk felvételen sem ad hozzá semmit, ami előtte nem volt ott. Emeld az ISO-t, és a fotó világosabb lesz, de a zaj, a szemcse és a pöttyözés a fotó egyenletes felületein, szintén nő, mert az erősítő egy kevesebb fotonból épített jelet fokoz ugyanarra a fényerőre. A padon ez a zaj alig látszik körülbelül ISO 3200 előtt, és ISO 12800-ra szembetűnővé válik. Az ISO az utolsó kar, amit meghúzol, akkor hasznos, ha a rekesz már a lehető legnyitottabb, a záridő pedig már a leglassabb, amit el tudsz tartani, vagy a téma megenged.
Az expozíciós háromszög és a gép tárcsája
A rekesz, a záridő és az ISO az expozíciós háromszög: változtass meg egyet, és az azonos fényerő megtartásához a másik kettő egyikének igazodnia kell. A pad módtárcsája egy valódi gépet tükröz. M, kézi módban, ez az alapértelmezett, mindhármat te állítod, és minden változás azonnal látszik a képen. A, rekeszelőválasztó módban te választod a rekeszt, és a gép kiszámolja a záridőt. S, záridő-előválasztó módban te választod a záridőt, és a gép kiszámolja a rekeszt. Egy fénymérő megmutatja, mennyire téves az eredmény, -3 fényértéktől, túl sötét, +3-ig, túl világos.
A kompromisszumok valódiak, nem csak számok. A lámpafényes portrészobában, EV 7-nél és ISO 400-nál az f/2 könnyen ad 1/125 s záridőt. Zárd le f/16-ra egy mélyebb éles tartományért, és a fénymérő most 1/2 s-ot kér, hat fényértékkel lassabbat, és jóval túl azon a ponton, amit egy kéz stabilan tartani tud. Kézi módban a kép egyszerűen hat fényértékkel sötétebb lesz, amíg vissza nem adod a fényt; az A mód panasz nélkül adná neked azt a fél másodperces záridőt. A megoldás egy állvány, vagy hogy a fényértékek egy részét az ISO-val adod vissza a záridő helyett. A délutáni napfényben álló völgy ritkán szorít így: EV 14-nél az f/16 még 1/60 s-mal fotózható. A kikötő alkonyatkor EV 4, és ISO 1600-nál nyit: az f/2 még kézből tartható 1/60 s-ot ad, az f/5.6 1/8 s-ra esik, az f/16-hoz pedig egy teljes másodperc kell, megint állvány-terep.
Gyakran ismételt kérdések
Ez az az egyetlen távolság az objektívtől, amely valódi pontként vetül a szenzorra. Egy objektív egyszerre csak egy távolságra tud fókuszálni, így az élességi sík ez a távolság, laposan kirajzolva az egész jelenetre. Bármi, ami közelebb vagy távolabb van, pont helyett kis korongként érkezik a szenzorra, és a mélységélesség ezt méri.
Mert csak az élességi sík éles igazán. A képmező minden más része elmosódott korongként jelenik meg, amelynek mérete a sík távolságával nő, és egy elég kicsi korong a szem saját felbontási határa alatt marad, és még élesnek látszik. Ennek a tűrésnek neve is van, szóródási kör, és minden mélységélesség-érték ebből épül fel.
Nem. A rekesz soha nem mozdítja az élességi síkot, azt csak a fókuszgyűrű teszi. A rekesz azt változtatja meg, milyen gyorsan nő a korong, ahogy eltávolodsz a síktól: egy széles rekesz, például az f/2, vastag fénykúpot enged át, így a korong gyorsan nő, és az éles tartomány vékony. Egy szűk rekesz, például az f/16, vékony kúpot enged át, így a korong lassan nő, és az éles tartomány ugyanazon sík két oldalán sokkal mélyebb.
Az élességi sík egyetlen távolság: az az egy hely, ahová az objektív valóban fókuszál. A mélységélesség a sík előtti és mögötti távolságok tartománya, amelyeknek az elmosódási korongja még elég kicsi ahhoz, hogy élesnek mondjuk. Egy sík, egy szám; a mélységélesség pedig egy zóna körülötte, a rekeszből, a gyújtótávolságból és abból épül fel, milyen messze van maga a sík.
A szemre. Közelről az éles tartomány pici: 50 mm-es objektívvel f/2-nél, 50 cm-re lévő szemnél nagyjából egy centiméter mély, így ha az orrra fókuszálsz, amely néhány centivel közelebb van, a szemek láthatóan puhák maradnak. Fókuszálj a legközelebbi szemre, és ha mindkét szem éles kell, fókuszálj közéjük, és zárj le egy kicsit: a Focus Lab portréján az 51,5 cm f/5.6-nál mindkettőt megadja.
A bokehgolyó egy életlen fény elmosódási korongja. Nő a rekesz szélességével és a fény élességi síktól való távolságával, így egy széles rekesz és a téma mögött messze lévő fény nagy golyókat ad, a lezárás pedig csillanássá zsugorítja őket. Az alakja a rekesz alakja: kerek, ha az írisz teljesen nyitva van, és sokszög, lamellánként egy oldallal, ha egyenes lamellák zárják le.
Az objektív a középpontja közelében egyetlen ponton áthaladó fényt hajlítja el, így a jelenet tetejéről induló sugár a kép aljára keresztezi át, a bal oldalról jövő pedig a jobb oldalra. Egyszerűen így alkot képet egy objektív, mattüvegen, filmen vagy digitális szenzoron. A gép keresője vagy egy képernyős előnézet aztán visszafordítja neked a helyes irányba, optikailag tükörrel és pentaprizmával, vagy szoftveresen.
A rekesz, a záridő és az ISO együtt dönti el, mennyire világos a fotó: ez az expozíciós háromszög. Változtass meg egyet, és az azonos fényerő megtartásához a másik kettő egyikének kompenzálnia kell. Nyisd a rekeszt, lassítsd a zárat, vagy emeld az ISO-t, és a fotó világosabb lesz; szűkítsd a rekeszt, gyorsítsd a zárat, vagy csökkentsd az ISO-t, és sötétebb.
A kisebb rekesz, vagyis a magasabb f-szám, kisebb lyuk, és a kisebb lyuk kevesebb fényt enged át: f/2-ről f/16-ra zárva a fény 1/64-ére csökken. Hogy ugyanolyan világos legyen az eredmény, a szenzornak tovább kell gyűjtenie a fényt, ezért lassítja a rekeszelőválasztó mód a zárat minden alkalommal, amikor lejjebb zárod a rekeszt. A Focus Lab portrészobájában ez azt jelenti, hogy a záridő f/2-nél 1/125 s-ról f/16-nál fél másodpercre esik.
Ökölszabályként nagyjából egy per gyújtótávolság: 50 mm-es objektívnél körülbelül 1/50 s. A Focus Lab ad ehhez egy kis rugalmasságot, így a kézremegés 1/40 s-nál és lassabbnál kezd látszani. Az állvány teljesen megszünteti ezt a remegést, ezért a Focus Lab lehetővé teszi, hogy exponálás előtt bekapcsolj egyet.
Igen. Az ISO a szenzor által már összegyűjtött jelet erősíti ahelyett, hogy több fényt gyűjtene, így ugyanaz az erősítés, amely világosabbá teszi a fotót, a zajt is felnöveli: a szemcsét és a pöttyözést, amely az egyenletes felületeken látszik. A Focus Lab-ban ez a zaj körülbelül ISO 3200 alatt alig látszik, ISO 12800-ra pedig jól látható.
Ezek expozíciós módok. Az M a kézi, a Focus Lab alapértelmezettje: a rekeszt, a záridőt és az ISO-t te állítod. Az A a rekeszelőválasztás: te választod a rekeszt, a gép kiszámolja a hozzá illő záridőt. Az S a záridő-előválasztás: te választod a záridőt, a gép kiszámolja a rekeszt. Egy fénymérő megmutatja, milyen messze van az eredmény a helyes expozíciótól, -3 fényértéktől +3-ig.
Igen. Nincs regisztráció, nincs fiók, és a padon minden a böngésződben fut.
Aztán hagyd, hogy az imagic megtalálja a képkockákat, amelyek valóban a síkra estek
Az imagic a fotózás minden fotóját élesség, expozíció, zaj, kompozíció és részletesség alapján pontozza, helyben a gépeden, semmi sincs feltöltve, és minden sorozatfelvételből automatikusan kiválasztja a legélesebb képkockát. Ingyenes, 500 exportálásos próba, kártya nélkül.