01Honnan jött a 300 DPI, és miért téved általában
A 300 dpi nagyjából az a legfinomabb részlet, amelyet egy jó látású ember nagyjából 25 centiméterről meg tud különböztetni, ami az olvasási távolság. Ez teszi helyes céllá a kézben tartott dolgokhoz: könyvoldalhoz, kis albumhoz, képeslaphoz. Azért lett általános szám, mert a nyomdáknak egy szabály kellett, nem azért, mert minden nyomatra érvényes.
Senki sem néz egy méter széles nyomatot 25 centiméterről. Hátralépnek, mert csak így látják az egészet. És minél hátrébb állnak, annál kisebb felbontást old fel a szemük, egyenes arányban. Két méterről nagyjából 43 dpi az, amit a szem valóban meg tud különböztetni. Ezért nyomtatják az óriásplakátokat 10 és 20 dpi között, ezért néznek ki hibátlanul egy autóból, és ezért ad a 24 MP-es fájl kiváló kétméteres galériás nyomatot, annak ellenére, hogy szigorú 300 dpi-n „csak” 20 x 13 hüvelykre képes.
A fenti Auto beállítás ezt az összefüggést használja fix szám helyett. Ez az igazi válasz a „mekkorára nyomtathatok” kérdésre, és általában sokkal nagyvonalúbb, mint amit a 300 dpi szabály sugall.
02A vágás drágább, mint amilyennek látszik
A vágás területet távolít el, nem csak egy szélt, így a költség összeadódik. Vegyél egy natív 3:2 képkockát bármely szabványos gépről. Vágd 8x10-re, és a pixelek nagyjából 20%-át elveszíted. Vágd négyzetre, és a harmadát. Vágd 2:1 panorámára, és a negyedét. Aztán ne feledd, hogy a kompozíció miatti vágás a képarány miatti vágás tetejére kerül, és egy „enyhe szorítás” tengelyenként 20%-kal a fájl további 36%-ába kerül.
A gyakorlati válasz a felvételnél van, nem az utómunkában. Ha tudod, hogy egy kép négyzetesen lesz leszállítva, vagy 8x10-ben nyomtatják egy ügyfélnek, fotózd lazán. A téma körüli tér ingyen van, amíg ott állsz, és utána lehetetlen megvenni. A fenti diagram pontosan megmutatja, mit vesz le az egyes arány a te képkockádról.
03A felskálázás és a határai
A gépi tanulásos felskálázók valóban megváltoztatták ezt a számítást. Éles, jól expondált, alacsony zajú eredetin a jelenlegi eszközök hihető eredményt adnak a lineáris méretek kétszeresétől négyszereséig, ami a terület négy-tizenhatszorosa. Ez valódi, és érdemes használni.
Amit nem tudnak, az olyan információ visszaállítása, amit a szenzor sosem rögzített. Egy kissé lágy képkocka nagyobb, kissé lágy képkockává skálázódik, a zaj pedig nagyobb, furcsább zajjá. A felskálázás megsokszorozza azt a minőséget, amivel indultál; nem ad hozzá semmit. Az oldal számait tekintsd megbízható alsó határnak, a felskálázást pedig ráadás mozgástérnek.
04Gyakran ismételt kérdések
Szigorú 300 dpi-n 28,8 MP. Egy ekkora nyomathoz reális nézési távolságnál nagyjából 200 dpi bőven elég, ami nagyjából 12,8 MP-et igényel. Egy 24 MP-es gép kényelmesen kinyomtat 16x20-at.
Csak a kézben tartott nyomatoknál. A 300 dpi az, amit a szem nagyjából 25 cm-ről fel tud oldani. A nagyobb nyomatokat távolabbról nézik, és a követelmény arányosan csökken. Az óriásplakátok 10 és 20 dpi között futnak.
A modern felskálázók hihető részletet adnak hozzá, és éles eredetin kétszeres-négyszeres lineáris méretet nyerhetsz velük. Olyan részletet nem tudnak visszaállítani, amit sosem rögzítettek, így egy lágy fájl nagyobb lágy fájl lesz.
Területet veszítesz, nem egy szélt. Egy 3:2 képkocka 8x10-re vágva a pixelei nagyjából 20%-át veszíti, négyzetre vágva a harmadát. Ha ismered a leszállítási arányt, fotózz lazán a felvételnél.